Halogatás működése
"A halogatás addig működik amíg meg nem tesszük az első lépést"
Vegyünk 3 típust :
• Vannak akiknek az adrenalin löketet ad
.• Vannak akik félnek a döntéshozataltól
• Vannak olyanok akik félnek a kudarctól.
A döntések és a kudarctól való félelem esetében nagyon sokszor a tökéletességre való törekvés áll. "Úgy csinálom meg hogy, tökéletes legyen vagy inkább neki sem fogok." A kudarctól való félelem hátterében a szorongás áll vagy az értékeléstől való félelem. " Mit szólnak mások?" Amikor egy teljesítményt akarunk elérni vagy valamilyen feladatot szeretnénk megoldani aktiválodik a nem csak a siker orientáció hogy " Én képes vagyok rá", " Eltudok indulni.." meg vannak hozzá a kompetenciáim ez mellett ott van a kudarc kerülés motívuma is. Ennek egyensúlyban kellene, hogy álljanak. Amikor a kudarc kerülése jön előtérbe, akkor kicsit aktiválodnak azok a történetek amikor valami sikertelen volt. (pl: nagy lendülettel belevágsz a "hétfőtől fogyókúrádba" majd már hétvégén azon kapod magad, hogy már este a chipset tolod a kedvenc filmed alatt, ezután jobb esetben másnap folytatod de nem ez a példa rá. Több ilyen varázslatos hétfőnek és hónap elejének állsz neki de sosem viszed végig.) Még akár neki se fogtunk a feladatnak de már önbeteljesítő jóslatként jönnek ezek a mondatok: " Úgy sem fog sikerülni , Bele fogsz bukni." Ebből az is lehet hogy, el sem kezded mert minek.
A halogatosók közé tartoztam nagyon sokáig. Nem szerettem döntéseket hozni, viszont ez volt az első amit kitudtam úgy mond javítani magamban. De a kudarc és a félelem sokáig nagy szerepet élvezett. A körülöttem lévő emberek egy része hajlamos volt már egy kitervelt feladatom előtt közölni "neked ez nem fog menni." Szerencsére többször hallgattam az intuícióimra mint ezekre a negatív mondatokra. Mert ha csak egy pillanatra is visszagondolok még mindig egy vidéki nagyvárosban élnék és reménykednék egy jó állásban. Halogatni nem csak nagyobb életviteli döntéseknél lehet, én inkább az vagyok aki otthon képes elveszni a lakásban. Míg csodálva figyeltem azokat akiknél mindennap úgy, áll a lakás mint akik legalább is a minisztert várják, eközben azon gondolkoztam de hogyan? Mindig neki is álltam én valami rendszer kialakításának de vegül bele fulladtam és ott maradt a "majd holnap reggel" szólása. De a másik mumusom a hivatalos ügyek. Mond hogy, neked is volt valami hasonló. Mostanság nagyon rá függtem a tudatosságra a "tudatosan élni" dolgokra. Videokat nézek és könyveket olvasok ezzel kapcsolatban, jött is ezzel a vágy hogy elsajátítsam. Ehhez hozzátartozik a halogatás elhagyása. Új elemek beépítése a hétköznapjaimba. Kellett egy új stratégia ahhoz, hogy olyan környezetet teremtsek amiben jól érzem magam. ( következő posztban elárulok 10 tippet mi segíti a haladásomat)"Mennyire tűröm a szorongást, a feszültséget, a félelmet?"
" Milyen a fusztráció toleranciám?"Amikor megméretettés előtt állsz, mit kezdesz ezekkel az érzésekkel, mert például ha valaki nagyon hajlamos arra, hogy a szorongást kevésbé tűrje az a személy hamarabb elfogja végezni a feladatot, mert tudja hogy szét esik.( Egy jó teljesítményhez kell egy bizonyos szintű szorongás) De ha a túl van reagálva vagy túl nagy jelentősség van tulajdonítva a feladatnak ide jöhet a saját tökéletlenségnek az elfogadása, mert ha folyamatos a rettegés " ha bele bukok" "Vajon mit gondolnak mások" és az "Én nem vagyok képes semmire". Akkor meg nő a szorongás érzése, egyszerűen akkor neki fog a feladatnak jóval hamarabb mert tudja ha hibázik kitudja javítani. Viszont ha a szorongás extrém érteket ölt elkezdődik a halogatás, mert ha kitolodik csökken az érzés és bele sem kezd.
Pozitív érzésben:
Amikor látszodik, hogy működik és a tapasztalatokból merítkezve már sokkal könnyebb neki állni egy új feladatnak
.A túl vállalás viszont veszélyes és kimerítő.
Te mennyire vagy halogatós?