Babaváró Zsúr

A héten egy csodálatos meglepetésben volt részem. Nem számítottam rá egyálltalán. Szerettem is volna ilyet meg nem is. A régi hiedelmek amik bennem éltek. "Soha nem iszunk előre a medve bőrére" ez volt az egyik ok ami miatt nem hittem volna hogy, ez egy jó ötlet.

Ezen gondolat menetem óta viszont megtanultam, hogy a régi hiedelmeinket át lehet és valamennyit felül is kell írni. Ami régen jónak tűnt az nem valószínű, hogy most is megállja a helyét ebben az időben. Például azért mert ez egy negatív érzést vált ki bennünk.

A terhességem 90% alatt sem osztottam meg semmit a "nagy világgal".

Hasonló model miatt. Bár én magam kreált hiedelmeim irányítottak. Ezzel nem azt mondom, hogy 160° -os fordulatot kell venni. Mindenkinek meg a saját rendszere arra, hogyan kezeli a social mediát. Én konkrétan falat húztam ehhez a "baba- város témához" Valószínű és biztos vagyok benne ennek az az oka, hogy volt 2 éve egy vetélésem. A nők többsége erről nem igen szeret beszélni vagy tabu témanak tartja. Pedig szerintem nem kellene mert lehet, valakinek ez ad erőt. Egy éppen megélt baba elvesztésében. Tudnia kellene, hogy nincs egyedül. Nagyon fájdalmas mint fizikailag és mentálisan.

Mivel az egy "élet" kezdete volt.

Ezek után mindenki magának dönti el , hogyan és miképpen dolgozza fel. Milyen elképzelései vannak ezzel kapcsolatban. Számomra ő egy leckét is adott azzal, hogy nem jött erre a világra. Mindennek van mögöttes története, ahogy most viselkedek ennél a terhességemnél az óvatosság jellemzi inkább 2 lépéssel hátrébb. Ami nem azt jelenti, hogy nem lennék felhőtlenül boldog mert gyermekem lesz. Csak bizonyos érzések korlátoznak.

No de ugorjunk vissza a meglepetésemhez.

Egy elég forgalmas nap után haza fele siettem, elméletbe siettem a lábam meg pingvin üzemmódban vitt. Amikor kinyítottam a lakás ajtót azzonnal észrevettem, hogy a szoba ajtók csukva vannak. Vegül is nem lett volna olyan gyanus ha látom a folyosón a párom a cipőjét. De nem így történt. Eközben telefononáltam és mondom hangosan a látottakat.

-Huu, mi ez a női cipő? Nem is egy hanem több.

A vonal másik vegén már kaptam az instrukciót.

-Kapcsold be a kamerát!!!

(Ezeket a többiek hallgatták, persze)

3. 2. 1. Kinyítom az ajtót és csak a kidíszített asztalt és falat láttam.

No, igen láttam volna ha nem csak egy darab lencse lett volna a szemembe. (Rendeles alatt) hirtelen gondolatként a gyertyák miatt azt képzeltem, hogy párom ilyen romantikus lett.. de ezek másodperc töredéke alatt zajlottak le a fejemben. De mire ezt jobban szemügyre vehettem volna már hangos volt az egész lakás. Hihetetlenek voltak! (Megjegyzem, annyira voltam fáradt, hogy fel sem ismertem a barataim cipőit)

Ezt követte egy gyors fotozás én a dekorációk meg az ajándékok.

Aki már jobban ismer tudja milyen vagyok..

"-Hogy nézek ki??

-Várjatok legalább egy ruhát hadd húzzak magamra."

Nem sok lehetőségem van már válogatni a ruhaim között de szerencsére volt egy kényelmes zöld amibe bele ugorhattam.

"-Hajam is milyen?? "

De elengedtem... nagyon örültem és boldog voltam

Annyira tele lettem jó érzésekkel, hogy rögtön megszerettem volna osztani az ismerőseimmel. Gondoltam, nevessenek egy jót. Persze az én harsány és szarkasztikus humorommal egyben. Végig néztem minden egyes darabot amiket kaptam. Csupa-csupa hasznos dologokat.

Jó azt tegyük hozzá, igen rafináltak voltak mert utána jártak miket vettem meg már.

Kaptam kézzel horgolt kis baba ruhát amit nagyon szerettem volna. Mert egy különös hangulatot varázsol számomra. Ez mellett pihe puha takarót , baba ruhákat kedves üzenetekkel az elején.

Drogéria szett és hát a komoly baba- kád. Ebben nem vagyok biztos, hogy így hívaják de valószínű megértitek. Egy szuper praktikus "mama" táskát amiben még töltő is volt. Ezeken a dolgokon még mindig meglepödők és hozzá egy "pelus cserélő mobil ..." ajjjaj nem tudom a nevét. Plusz csokikkal.

Az egyik barátom, saját kézzel készített vegán süteményel érkezett. A banán kenyérrel! Őszintén már csak 2 szelet van belőle.(A receptet majd elkérem tőle) mert finom nagyon!

No meg egy nagy csajos torta is volt az asztalon cuki kis rózsaszín cipővel a tetején.

Annak is nagyobb része már elfogyott.

Eközben párom is befutott, így a többiek kérésére együtt vágtuk fel a tortát. Fotok kattogtak ezerrel minden irányból. Szeretem kamerát valljuk be de kezdtem én is zavarba lenni. Olyan aranyosak voltak adták az ötleteket, hogyan pozoljunk a kamerába. Csináltunk vicces közös képeket is aminek én nagyon örültem. Beszélgettünk ezután és mivel már keső volt nem sokkal utána mindeki haza indult. Volt akinek 1,5 óras út valakinek csak 30perc. Borzasztó hálás vagyok nekik hogy, a drága idejükből szántak rám és az én boldogságomra.

Így, hogy megtörtént már nem is gondolok negatívként a babaváró zsúrra.

Köszönöm innen is nekik felejthetetlen élményt és az időt amit a megszervezéssel töltöttek